Az európai vaper közösség nyílt levele

Kedves Dr. Chan!

Senki se halt még meg, vagy betegedett meg a vapeléstől. Ugyanakkor milliók halnak meg a dohányzás, autók és az ipari szennyezés füstjétől. A vapelés nem egy csodaszer, de bizonyosan csökkenti a halálozások számát. A kérdés csak az, mennyivel. Még ha csak egy életet is mentene meg, néhány bámészkodót zavarva a kibocsátott gőz, megérné. Nem gondolhatja komolyan, hogy az okozott látvány miatti tiltás többet ér egy emberéletnél, még ha csak egy "megvetett" dohányosról van is szó.

Megjegyezzük, hogy a vapelés terjedésével a dohánytermékek eladása jelentősen csökken. Szóval hogyan is jelentheti ki, hogy "újra normalizálja a dohányzást" (olyan kifejezéssel, aminek az igazi jelentése "vizuális kényelmetlenséget okoz")? Ha igaza lenne, a dohányeladások növekedését látnánk, ami valós egészségügyi kockázatot jelentene. Ezzel ellentétben az egyetlen okozott probléma néhány ember felháborodása, akiket zavar a látvány.

Figyelemmel kell lennie arra, hogy az egész "vapelési forradalom" önszerveződő volt, a vaperek saját pénzéből támogatott. Egy fillér adópénz sem volt mögötte. Ön azt akarja, hogy a társadalom súlyos összegeket költsön a korlátozásra, tiltásra; olyan félreinformáló kampányra ami a vapelés veszélyességét a dohányzáséval azonosnak mutatja. Mindezt csupán azért, mert néhány embert zavar a látvány?

Javasolhatunk egy megfontoltabb és olcsóbb módot a közpénzek felhasználására, ami hasznos a közegészségre? Miért nem javasol egy objektív tudományos kutatások és vizsgálatok által alátámasztott megoldást? Ahelyett, hogy hisztérikusan reagál valamire, amit nem a gyógyszeripar fejlesztett ki a hagyományos elfogadtatási módon, miért nem veszi a fáradságot, hogy konzultáljon az érintettekkel, köztük a vaperekkel, hogy a megfelelő módon népszerűsíthesse ennek az új technológiának az életmentő hatását? Miért akarja ehelyett indokolatlan és szabadságromboló diktatúrával teljesen elnyomni?

A WHO eltökéltnek látszik abban, hogy a dohányosokra betegként kell tekinteni, akiket csak formálisan elfogadott gyógyszerészeti termékekkel szabad kezelni. Ha a páciensek elutasítják ezt a kezelést (vagy ami valószínübb, kiderül hogy nem hatékony) és lázadó gyerekként más megoldás után néznek, ezt az új megoldást el kell nyomni, bármennyire is hasznos, nem számít, hogy milyen anyagi és emberi áldozatot jelent ez?

Mint vaperek és egyben több millió vaper szószólói, magunk is megtapasztaltuk, mennyire nem hatékonyak a hagyományos leszoktató gyógyászati termékek. Saját maga is láthatja, hogy a gyártók propagandája ellenére, nagyon sokszor csődöt mondanak. Tapasztalhatta, hogy ezen erősen reklámozott és sok helyen a közegészségügy által finanszírozott termékek ellenére a legtöbb országban nem szorul vissza a dohányzás mértéke, sőt a fiatalok körében még nő is. Feltűnhetett, hogy három kivétel van: az USA, az Egyesült királyság, és Franciaország. Biztosan nem véletlen, hogy ezek azok az országok, ahol a e-cigaretták eladása a viszonylag korlátozásmentes környezet hatására egyre növekszik?

Természetesen a WHO-t elismerés illeti a passzív dohányosokat védő intézkedésekért. Mivel az elektromos cigarettával megvan az esély a hagyományos dohányzás visszaszorítására, örömmel kellene fogadnia a kimerítő tudományos kutatásokat, amik azt mutatják, hogy a passzív vapelés ártalmasságát nem sikerült kimutatni. Miért cselekszik éppen ellenkezőleg? Miért kezeli a vapereket a dohányosokhoz hasonlóan, számkivetettként?

Miért engedte meg egy munkatársának, hogy ezt nyilatkozza: „A legveszélyesebb dolog az e-cigarettában, hogy a nikotin közvetlenül a tüdőbe kerül, míg a hagyományoson van füstszűrő.” Egy másiknak pedig ezt: „okos reklámozással és a nikotintartalom nem megfelelő feltüntetésével az e-cigaretták azt a benyomást keltik, hogy nem olyan károsak, mint a hagyományos”. Valamint az EU Parlament ENVI bizottságának, hogy tetszőlegesen összeválogatott negatív hangvételű tanulmányokat mutassanak fel, figyelmen kívül hagyva azokat, amelyek azt sugallják, hogy az e-cigaretta hasznos lehet a leszokásban?

Meglepőnek találja, hogy mérgesek vagyunk a szervezetére, mely nem hallgatja meg a leginkább érintetteket, a vapereket. Arra, hogy úgy érezzük a szervezete gyanúsan közel áll a gyógyszeripar érdekeihez?

Hét évnyi tudományos kutatás után hogyan értékelhetnénk a friss WHO közleményt, mely szerint „Nem tudunk még eleget”? Ez nem úgy hangzik inkább, hogy nem is akarnak eleget tudni? Az egyetlen lényegesnek tekinthető vitapont, hogy alátámasszák a drákói szigort, az az, hogy egy bizonyos mértékben látszatra hasonlít a dohányzáshoz. A terület neves kutatóinak eredményeit (melyek szerint támogatva a terméket komoly pozitív egészségügyi hatása lehetne) teljesen figyelmen kívül hagyva, úgy tűnik a WHO a közönyre alapozva remél támogatást megalapozatlan intézkedéseihez. A közelgő COP6 résztvevőinek a valós, torzítatlan bizonyítékokra kellene hallgatniuk.

Eközben a dohányzó emberek a közegészségügy szakmai és anyagi segítsége nélkül váltanak az elektromos cigarettára és annak fejlettebb típusaira, hogy csökkentsék, vagy teljesen abba is hagyják a dohányzást. Bizonyos országokban, ahol nem tiltott igazságtalanul, ott a Snus-szal érhető ez el, egy másik hatékony ártalomcsökkentő termékkel. Mi csak annyit kérünk, legyen ez megengedett nekünk továbbra is, miközben saját és más szabványügyi intézményekkel együtt fáradozva, növelhessük a termékek minőségét és biztonságát.

Az egyetlen kérdés a COP6 előtt az lenne, milyen mértékben kellene minket támogatnia a WHO-nak, nem pedig az hogyan téríthetnének minket vissza a dohányzáshoz, az embereket az erős ipari érdekek harapófogójában tartva.

Miért nem mutatják meg nekünk, hogy nemcsak a piaci és politikai érdekkörök véleményére nyitottak, hanem az átlagos emberekére is?

Miért nem hívnak meg minket, hogy megszólalhassunk a COP6-on?

Hadd tapasztalhassa meg Moszkva az igazi emberek forradalmát!

Tisztelettel:
Hazel Mabe

European Vapers United Network
germany@evun.org

A belga Független Vaper Egyesület és az alábbi országok szervezeteinek nevében: Hollandia, Franciaország, Spanyolország, Dánia, Egyesült Királyság, Németország, Ausztria, Svájc, Norvégia, Finnország, Lengyelország, Cseh köztársaság és Magyarország