HOGY VAGYTOK, VÉPEREK?

A VS.hu hasábjain leírtakkal kapcsolatban szeretném felhívni a figyelmet egy-két tárgyi pontatlanságra és a sajtóban sokszor megfigyelhető csúsztatásra, amelyek már a beidézett cikk forrásakéntl szolgáló New York Times-anyagban is gyakorta felbukkannak.

Anélkül, hogy a dohány- és gyógyszeripari lobbik világméretű sajtóösszefogásának újabb, tudatlanságtól hemzsegő – de legalább hangvételében neutrális – megnyilvánulási tünetének bélyegezném a NYT aktuális vitaindító cikkét, amely mögött a globális politikai háttérmanőverek valós gazdasági mozgatórugóit sejtetnénk, csapjunk bele rögtön a konkrét állítások elemzésébe, amiket a VS szerzője is átvett a valóságosnál jóval feketébbre festve a képet:

„Az e-cigaretta legfőbb veszélye, hogy már egyetlen patronja is tartalmazhat halálos mennyiségű nikotint.”

„Egy evőkanálnyi már egy felnőttnél is halálos.”

Hamis állítás. Ez az a téves elképzelés, amire világszerte a különböző – e-termékek démonizálására ugrasztott – bizottságok is hivatkoznak, egy 1856-ban publikált gyógyszerészeti könyv elavult (kísérletekkel azóta sem megerősített) és téves adatain alapszik. Pusztán hangzatos retorikai fegyvertény, melynek élettani állításai sürgős felülvizsgálásra szorulnak (a nemzetközileg elismert Dr. Farsalinos-nak hála már évek óta zajlanak a kutatások akkreditált hollandiai laborokban).

A nikotin halálos dózisának jelenleg becsült egyénfüggő értéke 16mg/ml szorozva testsúlykilogramm.

Egy átlagos evőkanál űrtartalma mindössze öt milliliter.

A 2013-as Koppenhágai Toxikológiai Kongresszus évi jelentése mindössze 3 db esetet tud felmutatni, amely során a vizsgált személy (szánt szándékkal) fogyasztott az utántöltőből, de az sem végződött tragédiával, pedig egyszerre 1500 ml (!) e-liquidet juttatott a szervezetébe (vagyis az elavult hiedelmen alapuló, XIX. században megállapított halálos dózis 25-szörösét), ám mindezzel együtt a tünetei heveny szédülésnél, ájulásnál és hányásnál nem mutattak többet, illetve a nikotin rendkívül gyors felezési idejénél fogva (1,5 óra alatt feleződik a szervezetbe juttatott dózis) hamar teljesen felépült.

Three cases of attempted suicide by ingestion of nicotine liquid used in e-cigarettes [3 eset az elektromos cigaretta utántöltő-folyadék szájon át történő bevételével megkísérelt öngyilkosságra] (85-dik cikkely):
https://aapcc.s3.amazonaws.com/pdfs/annual_reports/2012_NPDS_Annual_Report.pdf

A NY Times cikke természetesen kiemelten kezeli azt az egyetlen, baljós kimenetelű esetet, amellyel kiplakátolhatja az ördögöt a Brooklyn Bridge pilléreinek oldalára:

„Since 2011, there appears to have been one death in the United States, a suicide by an adult who injected nicotine. But less serious cases have led to a surge in calls to poison control centers.” [Úgy tűnik, hogy 2011 óta egyetlen halállal végződő eset történt az Egyesült Államokban; egy felnőtt férfié, aki nikotin befecskendezésével követett el sikeres öngyilkosságot. Ám számtalan kevésbé súlyos ügy kapcsán is számtalanszor riasztották a detoxikáló ügyeleteket.]

Ennek tükrében gondoljuk csak át a VS-cikkbe átültetett számokat, melyek nem a készülék rendeltetészszerű használatából eredő – nem halálos végkimenetelű – baleseteket számszerűsítik, és amelyek a közel hétmilliósra becsült amerikai vaper-társadalomnak mindössze 0,02 %-át érintik.

Mindeközben Magyarországon a dohányzással szoros összefüggésbe hozható halálozások száma meghaladja az évi harmincezret.

*

És itt álljunk is meg egy pillanatra.

Mennyit szív el naponta egy magát átlagosnak valló dohányos?

„Négy szál… többnyire este. Buliban max. egy doboz”; „Egy doboz elég nekem egyetlen hétig!”, stb., mantrázgathatnánk magunkban az egykor általunk is hajtogatott szólamokat.

De ne szépítsünk. Inkább idézem az egeszseg.hu egyik cikkét: „2013-ra a dohányzók által elszívott cigaretták száma is csökkent (12,326 milliárdról 8,282 milliárdra), a gyári és sodort cigaretták megoszlási aránya tovább változott, tovább nőtt a sodort cigaretták aránya (31,2%-ról 37,1%-ra).”

Nem tanulmányt írok hirtelenjében, úgyhogy végezzünk csak egy nagyvonalú becslést, hogy mekkora a kormány jövedéki-adó bevétele az egész iparágat tekintve, az összes fogyasztóval kalkulálva.

Egy szál cigi 50HUF.

Ha ez utóbbit a fenti számmal (a feketepiaci beszerzéssel laikus módon átlagolva) összeszorozzuk, 500.000.000.000 forintnak megfelelő – kontrollált dohánytermékekre legálisan és ténylegesen elköltött – vásárlóerőt kapunk. Ez csupán egy harmincadnyi Gates-vagyon, de ha a jövedéki adó bonyolult számítását kb. 57%-ra tesszük, akkor sem nehéz prognosztizálni, mekkora vagyontól esne el egy-egy ország kormánya az elektromos vaporizátorok hirtelen és kiszámíthatatlan társadalmi áttörésének következtében.

Ebből a szempontból megközelítve a kérdést mérvadó olvasmány Dr. Zentai István cikke a Gépnarancsban, amely rávilágít a kettős erkölcsi mércével megalkotott, stabil jogi háttér nélkül meghatározott, ad hoc jelleggel rendeletbe foglalt és kikommunikált törvényalkotói döntéshozatalra:

“E-cigaretta – Mégis, kinek fáj?”
http://gepnarancs.hu/2013/12/e-cigaretta-megis-kinek-faj/

*

De térjünk kicsit vissza a mérgezés ambulancia-esetek kísértetére:

Az USÁ-ban készült 2012-es Szövetségi Toxikológiai Intézet éves jelentésében sem találunk semmilyen kirívó számadatot (438 eset került ambulanciára az e-cigaretta nem megfelelő használatából eredően), és habár a hagyományos cigarettával összefüggő mérgezéses sürgősségi esetek száma az előbbiek többszöröse (5,700), még így is a háztartási termékekkel összefüggő mérgezések száma vezet toronymagasan (172,905).

(lásd: 1169.o.)
https://aapcc.s3.amazonaws.com/pdfs/annual_reports/2012_NPDS_Annual_Report.pdf

Végül tekintsünk bele egy kicsit a hétköznapi használatban járatos véper gyakorlati szemszögébe.

A cikkben említett – milligramm per milliliterben – megadott kereskedelmi értékek teljesen tévesek, illetve a veszélyokozásuk mértéke egy népszerű csúsztatáson alapul.

Az elektromos-cigaretta utántöltő-folyadékok gyakorlati (értsd: mindennapos, átlagos) fogyasztásának bevett nikotinértéke körülbelül 24mg/ml-nél tetőzik. Ennél több egyszerűen nem kell, nem esik jól, túl erősen torkon rúg (ún. “TH” – azaz torokhatás, ami a hagyományos cigaretta garatban érzékelt füstjének maró telítettségét szimulálja szén-monoxidmentesen), vagyis egyszerűen: 24mg fölött eleve kellemetlen, nem smooth, nem finom. Vagyis nem azért marad az említett érték alatt a vaper, mert afölött “köztudottan egészségtelen” és “veszélyes”, hanem mert valójában már egy 12mg/ml-es likvid is bőven ad akkora löketet („nicotine buzz”), ami pontosan olyan, mint amikor az első Fecskét / Kossuthot / Munkást titokban elszívtuk nagyapánk dohos barkácsműhelyében.

Vagyis a New York Times publicistája eleve összemossa a kész fogyasztásra alkalmas végtermékben lévő nikotin dózisát a házi kotyvasztásra (DIY) alkalmas egyik fő alapanyag (ún. PG/VG bázis) opcionális nikotintartalmának értékeivel.

Igen, ez utóbbiak (a likvid előállításához szükséges OPCIONÁLISAN nikotinos alapfolyadékok) meghaladhatják a 100mg/ml nikotinkoncentrációt, de egy ilyen töménységű oldathoz a hazai átlagfelhasználó még a (teljesen legális) külföldi internetes oldalak révén sem juthat hozzá egykönnyen.

A saját végtermék előálítására csekély mennyiségben felhasznált alapfolyadék nikotintartalma többnyire 36mg/ml, amit a házi vegyítés során tetszőleges mennyiségű semleges oldattal felhigít, és amelynek érintkezése a bőrrel még irritációt sem okoz (kivéve a kis százalékban előforduló allergiás eseteket az erre érzékenyeknél), nemhogy komolyabb szövődményeket. Vagyis nem veszélyesebb és irritálóbb, mint egy fürdőszobában felejtett női hajlakk.

Ám a sajtó által drámai hangsúllyal taglalt kisgyermekek számára “vonzó színeket”, “csábító ízeket” és kellemes illatot biztosító aromákat egyáltalán nem tartalmazza még az inkriminált alapfolyadék (ezzel szemben a toxicitást jelző piktrogramm és stabil gyerekzáras kupak bizony van rajta, szemben egyes hipómárkákkal, ecetekkel, savakkal, rovarirtó permetekkel).

Tehát a közvetlen fogyasztásra szánt e-likvidek nikotintartalma csak a vapertársadalom igen kis százalékánál haladja meg a 18mg/ml arányt, de a többség átlagban 6-12ml/mg koncentrációval bőven elvan, és örömét leli benne mindenféle komplikáció nélkül. Emellett időről-időre növekszik azoknak a száma is, akik több hét, hónap, esetleg 1-2 év leforgása alatt teljesen 0-ra csökkentették a nikotinos alaplé mennyiségét, és csakis az intenzív ízélmény miatt (a dohányutánzat- és gyümölcsaromáknak köszönhetően), a megnyugtató rituálé végett (a pálmarostból hideg sajtolással és hidrolízissel kinyert növényi glicerin párájának köszönhetően), és a szertartás felszabadító volta miatt maradtak eme hóbortos szokás “rabjai”. Sokuk végül teljesen leteszi a készüléket, örökre megválik a “szertartás” liturgikus bűbájától is. És – tenném hozzá – mindezt 20-30-40 év küszködés után, az „analóg” cigarettázást teljesen félretéve spontán viszi véghez, a saját akaraterejéből, mindenfajta kényszer, külső hatás, szorongás és megerőltetés nélkül válik fulladozó tetszhalottból egy igen kreatív kedvtelés elkötelezett felhasználójává és fogyasztóvá.

Mindeközben a tüdőröntgen-leletük sem a Photoshop-tól lesz egyre világosabb, és a pénztárcájuk sem a rezsicsökkentéstől könnyebb.

*

„But there are no long-term studies about whether e-cigarettes will be better than nicotine gum or patches at helping people quit. Nor are there studies about the long-term effects of inhaling vaporized nicotine.” [Azonban még nem léteznek olyan hosszútávú vizsgálati eredmények, amelyek alátámasztanák, hogy az e-cigaretta hatékonyabb segítiséget nyújt a leszokásban a nikotintartalmú rágóknál vagy tapaszoknál. És nem születtek tanulmányok arról sem, hogy a porlasztás útján belélegzett nikotinnak melyek lehetnek a hosszútávú mellékhatásai.]

Igen, ez valóban így van. Elég csupán a találmány történeti hátterének utánanézni; egy korai szabadalom majdnem sikert aratott már a 60-as években, de a személyi inhalátorok (vaporizátorok) elterjedésének hajnala sokkal inkább 2007-2009-re tehető. Eme „ősidők” óta aktívan vépelő személyek gyakorta megosztják a tapasztalataikat különböző fórumokon (a legglobálisabb és centralizáltabb talán a http://www.e-cigarette-forum.com, de a hazai változatát – http://www.ecigiforum.com – megkerülve sem alakítható ki komolyabb vélemény a felhasználók tényleges szokásairól és általános közérzetük állapotváltozásairól). Vagyis a több mint 5-7 éve elektromos cigarettával élő felhasználók egyéni beszámolóira és egészségügyi helyzetére alapozva (amit a közszemlére bocsátott orvosi jelentések is rendre igazolnak) a találmánynak köszönhető életmódváltozással járó előnyök egyelőre még ha nem is 100%-ban vitathatatlanok, de semmiképp sem adhatnak okot az irracionális félelemkeltésre.

Főleg mivel az ellenzők gyakran szem elől tévesztik azt az egyszerű tényt, hogy a cigarettában nem a nikotin az, ami öl. Nem egy-két óvatlan csepp epres "nikotinkoktél" az a démon, ami elragadja számtalan közeli ismerősét, mielőtt őt magát is kiiktatná a haláladót napi penzumként megfizetők sorából.

* Ajánlom továbbá a Dr. Farsalinos komplex kísérletéről szóló beszámolót, amelyben a cigarettafüst és az elporlasztott e-cigaretta utántöltő folyadék párájának hatását hasonlítja össze laboratóriumi körülmények közt tenyészett szívizomsejteken.

Vagyis ha az érintett téma fenti sajátságait szem elől tévesztik azok, akiknek személyes érintettség híján csupán az imént felbecsült hatalmas összegek hiányából fakadó államháztartási-, dohány- és gyógyszerkereskedelmi profit-vákuum lebeg a szemük előtt (miközben mint törvényhozók egyetlen személyben nagyobb a befolyásuk a fogyasztók szokásait érintő rendeletekre, mint 100.000 vapernek együttvéve), azok nem látják, hogy a XXI. század egyik legforradalmibb és legjótékonyabb szociális vívmánya kacsintgat befelé (vagy inkább kifelé) a trafikok Peep-show-kat idéző, füstüvegezett ablakán.

Bár én személy szerint merem azt hinni, hogy előbb utóbb mindenkinek a bagós szomszédja, kollégája, lakótársa, húga, öccse, házastársa, öreg szülője és gyermeke szépen csöndben, szinte észrevétlenül tér át erre az alternatívára, ami a reggelre összeköhögött párnahuzattal ellentétben több kilométer tág tüdejű úszást, tágasabb lélegzetű jelent ígér egy fejlett, konkrét jóléti intézkedésekre fogékony demokráciában.

Vagyis a téves végkövetkeztetéseken alapuló cikkek megírásába invesztált honorárium összegéből hasznosabb volna minden hasonló direktívát teljesítő sajtóorgánumnak, ha a szerkesztőség 1-2 krónikus dohányos tagjának vásárolna pár kezdőszintű, ám nem eldobható e-cigi készüléket, hogy pár hét leforgása alatt közvetlenül meggyőződhessenek a személyi inhalátorok előnyös élettani és környezeti hatásairól, mielőtt a különböző tömegtájékoztatási csatornákon keresztül halálos jelzőkkel illetnék őket.

Mert még semmi sem késő, és sosem kár a gőzért.

© Tolvaj "Trane" Zoltán, 2014