Clive Bates memoranduma

 Hírek, információk  |   2014. szeptember 17., szerda

… a közegészségügy nagyágyúihoz:
az e-cigaretta, az e-cigaretta használók és te

Az írás több helyen is utal az Egyesült Királyságban nemrég kirobbant botrány eseményeire és személyeire, nevezetesen az azóta lemondott John Ashton professzorra (a brit Faculty for Public Health, amely az orvosi kamarához hasonlatos közegészségügyi intézmény volt elnöke), aki nyíltan sértegette a vaper közösség tagjait. A magyar helyzetnek ezért a szöveg nem minden esetben feleltethető meg teljes egészében, de ettől függetlenül rengeteg benne a párhuzam és az általános érvű észrevétel, gondolatébresztő olvasnivaló lehet az OEFI, a Dohányzás Fókuszpont, az OGYI, a GYEMSZI, és az Egészségügyért Felelős Államtitkárság, valamint más hasonlatos szervezetek berkein belül (a ford.).

Kedves Közegészségügyi Nagyágyúk (tudjátok, hogy kikről van szó)!

A közegészségügy pártolójának tartom magam, s bár nem vagyok vaper, és sosem dohányoztam, támogatom az e-cigarettát, mint a dohányzás kockázatát csökkentő stratégiát, amely elképesztő mértékben elősegítheti a halálozások és megbetegedések számának világméretű csökkenését. Nagyon jól beleillik a közegészségügybe, mert nincs hozzá szükség tiltásokra, kényszerre, büntető adónemekre vagy megfélemlítésre, és remekül passzol a meglévő normákhoz és ahhoz, hogy mit is szeretnének valójában az emberek. Arra gondoltam, hogy talán segítségetekre lehet, ha elmagyarázom, hogy mit tanultam én az e-cigaretta használókról, és hogy miért olyan rettenetes a velük való kapcsolatotok.

1. Mit csinál egy vaper?

A következő egyszerű magyarázatot egyikőjük, Mark Cowell adta a weboldalamon. "Azért e-cigizem, mert szeretem csinálni, nem árt senkinek, és tovább fogok élni". Vesézzük ezt ki:

Azért e-cigizem, mert szeretem csinálni.

A vapelés egy szabadidős tevékenység, hobbi, az enyhén pszichoaktív anyag, a nikotin fogyasztása, amit jelenleg is űz nagyjából 10 millió brit (és 1.5 millió magyar (a ford.)) állampolgár, főként a lehető legveszélyesebb beviteli formájában: cigarettaként. A nikotin önmagában nem kifejezetten ártalmas az egészségre, nem okoz bódulatot vagy mámort (nem sarkall erőszakra senkit, nem okoz baleseteket), a kockázati szintjét a legtöbbször a koffeinhez hasonlítják. Még csak nem is annyira okoz függőséget, mint gondolnátok, még kevésbé, ha dohányzás helyett vapelésként jut a szervezetbe. Az e-cigaretta használói úgy döntöttek, hogy ezt dohány elégetése nélkül szeretnék megoldani (innen az elképesztő egészségügyi előny), helyette a technológiát, az ízesítéseket és a testre szabhatóságot részesítve előnyben, sokuk számára ez remek szórakozás és "kockulás". Talán feltűnt már, de senki sem mondja azt, hogy "jaj de szeretem a Champix-et" (borzasztó mellékhatásokkal rendelkező leszoktató tabletta, lásd később (a ford.)), vagy hogy "a nikotin tapasz remek móka". Az e-cigaretta termékek nem gyógyszerek. A vapereket nem szabad betegként vagy kezelés alatt állóként, esetleg leszoktató terápián részt vevő személyekként azonosítani, vagy hasonló módon megpróbálni beskatulyázni a gyógyszerészeti modellre épülő közegészségügyi szemléletetekbe.

Nem árt senkinek.

Annak ellenére, hogy a közegészségügy szereplői közül sokan megpróbáltak mindent feltúrni a vonatkozó irodalomban arra utaló nyomok után, hogy akár minimálisan is ártalmas lehet a vaper a környezetére, igazából nincs szó a környezetre jelentett veszélyről. Ha a hiteles kockázati elemzéseket olvasnátok ahelyett, hogy mérgező anyagokat elenyésző mértékben kimutató tanulmányokból csemegéznétek ki a nektek tetsző részeket, ez számotokra is világos lehetne. Ti is tisztában vagytok vele, hogy a méreg a dózison múlik, és a dózissal való találkozás jelenti a kockázatot. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindenhol, minden mennyiségben szabadon hozzáférhető kéne hogy legyen, de azt igenis jelenti, hogy a törvényi kényszerítés helytelen választás. A buta elméleteitek, miszerint egy lényegesen biztonságosabb termék nagyobb kockázatot teremt, alaptalanok és mesterkéltek: nincs semmilyen bizonyíték a kapu-effektus létezésére (hacsak nem kiléptető kapu értelemben), sem a dohányzás újranormalizására, sem arra, hogy az e-cigaretta valami módon "aláássa a dohányzás elleni küzdelmet", annak támogatása helyett. Ezeknek az elképzeléseknek nincs semmiféle valóságalapja, és minden valószínűség szerint pont az ellenkezőjük igaz, azok inkább passzolnak az eleddig megismert bizonyítékok által festett képbe.

Tovább fogok élni.

Vegyük észre, hogy nem azt állítja, hogy örökké fog élni, de még azt sem, hogy a lehető legtovább. Közvetve értelmezi a "relatív kockázat" fogalmát, vagyis azt, hogy sokkal jobb lesz így neki, mintha dohányozna. Ez minden kétség felett áll, a szakértői vita azon folyik, hogy ez a "jobb" melyik, a 95 vagy 100 százalék közé eső értékhez van közelebb. Ezek az előnyös tulajdonságok bőven felülmúlják a várható élettartam-növekedést: sokan azonnali javulást tapasztalnak a fittség, közérzet, krónikus tünetek terén, valamint javuló önértékelésről számolnak be, könnyebbé válik a társadalmi érintkezés. Egyáltalán nem helyénvaló "szánalmas függőknek" titulálni őket, vagy azt tanácsolni nekik, hogy "legyenek tökösek" és csak simán hagyják abba a dohányzást. Ugyan sokan úgy gondolják, hogy a nikotinnal élők számára az lenne a legjobb, ha teljesen felhagynának annak fogyasztásával, ez azonban nem mindenkinek járható út, ha netán folyamatos hiányérzettel küzd, vagy megvonási tünetei vannak. Ha megteszik azt a lépést, hogy több, mint 95 százalékkal csökkentik a rájuk leselkedő kockázat mértékét, akkor a ti szakmai érintettségetek a dologban itt véget is kéne, hogy érjen. Az esetleges következő mérföldkő a nikotin elhagyását illetően az ő magánügyük, az ő választásuk.

2. A vaperek úgy gondolják, hogy ti nem értitek ennek az egésznek a működését, és hogy nem érdekelnek benneteket a bizonyítékok.

Semmi jelét nem mutattátok, hogy megértettétek volna, hogyan működik az e-cigaretta jelenség, és folyamatosan úgy értelmezitek, mintha a dohányipar egy nagy trükkje lenne az egész (a dohányipar bizony elég későn szállt fel erre a vonatra, és igencsak versenyeznie kell, hogy megüsse az elvárt szintet a termékeivel), vagy egy elszabadult gyógyászati termékről lenne szó. Egyik sem igaz. A vaperek viszont nem minden ok nélkül feltételezik azt, hogy titeket hidegen hagy az igazság: a közegészségügyi szervezetek egyesült erővel támogatták a snüsz betiltását az EU-ban 1992-ben, majd 2001-ben ismét, és megint újra a 2014-es Dohánytermék Direktívában. Tették mindezt azon vitathatatlan bizonyítékok fényében, hogy a snüsz, a szabadidős nikotinfogyasztás egy nagyon kis kockázatot jelentő formája, kiemelkedő pozitív hatással volt a közegészségre azon skandináv országokban, ahol a használata megengedett és elterjedt: leváltotta a dohányzást, elhárította annak előrenyomulását, és támogatta a fogyasztói kezdeményezésű leszokást. Nincs semmiféle tudományos, etikai vagy jogi alap a betiltására, de ti ettől függetlenül támogattátok a tilalmat. Ez pontosan ugyanaz a közegészségügyi modell, mint az e-cigaretta esetében, így nem csoda, ha nem sok a bizodalmuk bennetek. Amíg nem vállaljátok fel és néztek szembe azzal a szó szerint halálos hibával, amit a snüsszel elkövettetek, addig semmiféle jogalapotok nincs arra, hogy az e-cigaretta kapcsán a hangotokat hallassátok.

3. Hadd magyarázzam el, hogy mi is ez az aktivistáskodás dolog.

Meglepettnek tűntök, hogy vannak emberek, akik felkelnek a fotelből és minden ellenszolgáltatás nélkül hajlandóak cselekedni. Úgy tűnik azt feltételezitek, hogy valakinek azt biztosan finanszíroznia kell, ha a vaperek csinálnak valamit. Értem én, hogy miért gondolhatjátok mindezt: a ti világotokban ez a jelenség ritka, mint a fehér holló, vagy már csak egy múló emlék az egész még az idealista ifjú korotokból. Nincsenek alulról jövő kezdeményezések vagy kampányoló civilek azok mellett a dolgok mellett, amit ti szeretnétek ezen a területen, de mégis inkább úgy kéne ezekre az emberekre gondolnotok, mint azokra a kampányoló aktivistákra, akik a kábítószerekkel kapcsolatban (pl. tűcsere, rehab, értelemszerűen nem a sarki díler (a ford.)) vagy a HIV/AIDS területén tevékenykednek. Nagyon sok vapert fűt a szenvedély az élményeivel kapcsolatban, egy halálos csapdából menekültek meg, vagy épp készülnek megmenekülni, büszkeséget éreznek, visszakapott képességet és lehetőséget az életük irányítására, közvetlen jóléti és gazdasági előrelépést tapasztalnak, és egy nagyságrendekkel biztatóbb hosszú távú egészségügyi előrejelzéssel néznek szembe. Szeretnék, ha ezt mások is megtapasztalhatnák, és nagyon nem szeretnék, hogy mindezt elvegyétek tőlük ügyetlen és eltúlzott, ingatag lábakon álló tudományos érvek alapján hozott szabályozásokkal, a teljes értetlenségetekkel, netán ideológiai okok miatt. És egyáltalán nem szeretnének a dohánycégek ellen folytatott, a vaperek számára nem sok jelentőséggel bíró háborútok vétlen áldozataivá válni.

4. Összehangoltság és összeesküvés

Azt látjátok, hogy sok e-cigarettás látszólag összehangoltan tevékenykedik és hasonló dolgokat mond, és már kongatjátok is a vészharangot. Emögött összeesküvést sejtetek, amelynek a szálait bizonyára ősellenségetek, a dohányipar mozgatja. Ez azért van, mert egyáltalán nem értitek a közösségi média alulról felfelé történő szerveződési potenciálját. Amit tapasztaltok, arra létezik egy szakkifejezés: "megjelenő viselkedési módok" (lásd: Wikipedia :: Megjelenő tulajdonságok (a ford.)). Ezt nyújtják az olyan összetett adaptív rendszerek, mint a közösségi média. Emberek szerteágazó ismeretekkel ötletek és elképzelések ezreit osztják meg, görgetik azokat tovább, majd egy természetes kiválasztódási folyamat kirostálja, hogy a többi ember kire figyel, kire hallgat, hogyan gondolkoznak valamiről, hogyan cselekszenek. Ez ugyan nem teremt heterogén közösséget, nincsen irányítása vagy vezetése, mégis bizonyos esetekben olyan benyomást kelthet, mintha egy jól szervezett kampányszerű offenzíváról lenne szó. Pedig szó sincs arról, hogy jól szervezett lenne, vagy felülről lefelé történő irányítás alatt állna, egyszerűen így működnek a megjelenő viselkedési módok. Ha a szokásosnál kicsit interaktívabban vetettétek volna bele magatokat a közösségi médiába, és nem csak arra használnátok, hogy közleményeket, nyilatkozatokat és kritikákat tegyetek közzé rajta, akkor ezt világosabban látnátok.

5. A vaperek és a közegészségügy képviselői közötti kapcsolat.

Az elektromos cigaretta közösséggel való kapcsolatotok nem szimmetrikus, és ezt tényleg fontos lenne megértenetek. Ők a "köz" a közegészségügyben. Szakmai érdeklődésetek tárgyai kellene, hogy legyenek ők. A ti szakmátok azzal jár, hogy meg kell értenetek őket, hogy mit miért is csinálnak ahhoz, hogy professzionális közegészségügyi döntéseket tudjatok hozni. Mindezt a szakmai igényesség mércéjét magasra téve kell megtennetek, a megfelelő alázatossággal és empátiával közelítve feléjük. Egészen biztosan tanulhattok tőlük, még talán azt is megértenétek, hogy mi inspirálja őket. Nekik viszont nincs ilyenfajta kötelezettségük felétek. Más munkájuk van, más életük, és a szakmai szükség sem kényszeríti őket arra, hogy megértsenek titeket vagy közelítsenek felétek. Ha úgy gondoljátok, hogy "nagyon nagy a bizalmatlanság és a meg nem értés minkét oldalon", az a ti problémátok, és nem az övék. A vaperek érdeklődése az irányotokban kimerül annyiban, hogy elronthatjátok a kedvtelésüket, provokatív és alaptalan megjegyzésekkel illetitek őket és amit tesznek, vagy egyszerűen félresöpritek személyes tapasztalataikat, anekdotának bélyegezve azokat.

6. Az e-cigaretta használói nem egy nagy közös valami.

Sosem lenne szabad úgy nyilatoznotok róluk, mintha egy szervezet vagy mozgalom lennének, vagy mintha kollektíven cselekednének – a közösség meglehetősen heterogén és sokféle ember alkotja. Ha egy vaper goromba veled, az még nem jelenti azt, hogy minden vapert gorombának kellene megbélyegezni. Ha netán a közösségben formálódik néhány szerveződés, akkor sem hibáztathatod azokat olyan formán, mintha egy autós egyesületet hibáztatnál egyesek rossz vezetési stílusáért, és nem várhatod el tőlük, hogy megneveljék az egyes vapereket, ahogy az autós egyesülettől sem várhatod el, hogy megelőzze bárki gyorshajtását az autópályán. Saját maguk tetteiért felelősek, de egymáséiért semmiképp.

7. Hibáztathatod-e a vapereket, ha netán faragatlanul viselkednek veled?

Nem, semmilyen körülmények között nem. Megismétlem, ők a "köz" a közegészségügyben. A köz egy elég változatos dolog, és vannak tagjai, akik érdesen fogalmaznak, esetleg trágárok, profánok, ironikusak, szarkasztikusak, sértőek, és így tovább. Közegészségügyi szakmabeliként emiatt panaszkodni olyan, mintha a matróz az időjárásra panaszkodna, vagy ha a politikusok a választókra panaszkodnának. Ők a munkád tárgyának fókuszai, szokj hát hozzájuk, és tanulj meg nagyképűség és agresszivitás nélkül közeledni feléjük. Ha azt hiszed, hogy a szakmai balfogásaidat ki tudod magyarázni azzal, hogy felmutatsz néhány embert, aki faragatlanul viselkedett veled vagy nyilatkozott rólad, akkor tévedésben élsz a szerepedet illetően, szóval legyél olyan szíves, és ne ilyesmivel próbálj mentegetőzni, mert még inkább szégyenben maradsz és még több gyalázat jut osztályrészedül. Az igazi köz nem azokból a negédesen mosolygó emberekből áll, mint akikkel a leszoktató terápiás plakátokon vagy a Change-4-Life (brit életmódváltó program (a ford.)) bugyuta animációin találkozol. A közegészség útja rázós és göröngyös, és nem arról szól, hogy mézesmázos tanácsokat osztogatsz az ezért rettentő hálás pórnépnek, akik hasraesnek a pozíciódtól. Ha netán ezt gondolnád, akkor nagyon nem a megfelelő szakmát választottad.

8. Áldozatok lennétek?

Az idősebb közegészségügyi funkcionáriusok szeretik magukat az áldozat szerepében feltüntetni, mint félelmet nem ismerő igazságmondók, akiket hallgatásba kényszerítenek az online jelenlét kihívásai. Nem, nem vagytok áldozatok, egyetlen épeszű szemszögből megvizsgálva sem. Ahogy az előbb már kifejtettem, szakmai kompetencia kérdése az aktuális közhangulatra való megfelelő reagálás akkor is, ha épp nem olyan kezesbárányokról van szó, akikkel inkább szeretnél kommunikálni. De más okai is vannak annak, hogy miért nem vagytok áldozatok.

Egyáltalán nincs egyensúlyban a hatalmi viszony.

Nektek akadémiai presztízsetek van és intézményes támogatásotok arra, hogy súlyt adjatok a szavaitoknak (még akkor is, ha az épp tájékozatlanságon alapuló badarság). Kvázi közvetlen hozzáférésetek van a médiához, és kényetek-kedvetek szerint publikálhattok a szaksajtóban. Szövetségesek hálózatával vagytok felvértezve, akik készségesen kelnek a védelmetekre. Biztosnak tűnő kinevezés áll mögöttetek, és nagyon kevés esély a valódi számonkérésre, ha amit nyilatkoztok butaság, vagy netán káros következményei lennének. Fizetett és erősen moderált orgánumokban tudjátok hirdetni a fura elképzeléseiteket, védetten annak a veszélyétől, hogy netán arányos kritika illeti majd azokat, lévén kritikusaitok nagy többségének nincs lehetősége ilyen helyeken reflektálni.

Vétkes gondatlanságot követtetek el.

A donyányzás ártalomcsökkentésének kérdését nem a megfelelő pártatlansággal és elhivatottsággal közelítettétek meg, nem foglalkoztatok a bizonyítékokkal, kivéve azt a néhány eldugott tanulmányból történő egyoldalú, részrehajló válogatást, amivel az előre eldöntött álláspontotokat próbáltátok alátámasztani. Agresszíven szembeálltatok a kevésbé fajsúlyos publikációkkal rendelkező kutatások és vizsgálati eredmények akadémikusaival, túlüvöltöttétek őket, de még a szakterület vezéralakjainak számító akadémikusokra is csak legyintettettek, elintézve annyival, hogy a "dohányipart mentegetik". A tapasztalatra épülő tudás és a véleményen alapuló kritizálás olyan aránytalanságáról van itt szó, hogy az már szinte ordít. Indokolatlanul provokatív megjegyzésekkel illettek vapereket, teljesen ártatlan embereket vádoltok vadul és alaptalanul azzal, hogy a dohányipar bérencei lennének. Erőszakos módon álltok hozzá a tudományos eszmecseréhez, attól sem riadva vissza, hogy az e-cigaretta körüli ismeretlen tényezők lehetséges veszélyeit a Thalidomide-hoz hasonlítsátok (az 50-es években a magzatok fejlődésében súlyos károkat okozó többfunkciós gyógyszer, közel 17.000 újszülött jött miatta a világra deformált végtagokkal (a ford.)), ami a Varenicline fiaskótok után maga a gátlástalanság csúcsa (a Varenicline a Champix és Chantix néven forgalmazott, receptre kapható, nikotin függést kezelni hivatott gyógyszer hatóanyaga. Világszerte több száz "baleset" köthető a nevéhez, a görcsrohamoktól kezdve a szívrohamon át az öngyilkosságokig. Mindezek ellenére a gyógyszer támogatott leszoktató eszköz maradt. (a ford.)). Az, ahogy viselkedtek, és ahogy a szakmai felelősségvállaláshoz hozzáálltok, mind-mind hozzájárul ahhoz az ellenségességhez, amivel szembesültök – ennek a nagy részét tehát magatoknak köszönhetitek.

Minek kéne ezek után történnie a Faculty of Public Health-ben?

Nem szeretnék neveket említeni, de a közegészségügy vezetésének nagy változásokra van szüksége. Ez kétféleképpen történhet: vagy az érintett személyek hozzáállásának megváltoztatásával, vagy a kérdéses személyek leváltásával. A nyilvános sértegetés pusztán a mélyebben rejtőző gondok felületi tünete: az igazi probléma a gúnyos, arrogáns, durva és lenéző hozzáállás; az elemzések és bizonyítékok figyelmen kívül hagyása; a bandita stílusú provokációk, a hamis veszélyek hangoztatása; és a személyekhez köthető szégyenfoltok. Egy új, pártatlanságon, elhivatottságon, alázatosságon és empátián alapulú szakmai erkölcsi világképre van szükség. Ami a dolgokon biztosan nem segítene, az az, ha a sajnálatos eseményeket a szőnyeg alá söpörnétek, mint egy szerencsétlen és sajnálatos kifakadást, amit a legjobb lenne megbocsátani és elfelejteni. Szintén nem segítene, ha a vapereket kezdenétek el hibáztatni, vagy kibúvókat keresnétek a szakmai felelősség alól. Szerintem a következők azok, amik mindenki érdekében állnának:

  1. Tessék felállni, és megfelelően elnézést kérni a történtekért, ne próbáljátok másra hárítani a felelősséget vagy kibúvókat keresni, mert volt egy rázós találkozásotok a köznéppel. Ez a munkátok, tessék felnőni a feladathoz.
  2. Vegyétek észre, hogy a probléma súlyosabb, mint egy kis túlkapás – a közegészségügy szakmai erkölcsi világképéről van szó.
  3. Neveljétek a vezetőséget pártatlanságra, elhivatottságra, alázatosságra és empátiára. Hallgassátok meg egy kicsit gyakrabban az embereket, és okoskodjatok nekik egy kicsit ritkábban.
  4. Kezdeményezzetek egy párbeszéd-sorozatot a vaperekkel, valamint más akadémikusokkal, akik a téma pártolói, és másképp látják a dolgokat, mint ti. Kérjetek fel egy megbízható harmadik felet, hogy biztosítsa a békés medert hozzá.
  5. Kezdjetek a dohányzás ártalomcsökkentéséhez olyan lelkesedéssel hozzáállni, ahogy a közegészségügy más területein fellelhető ártalomcsökkentésekhez álltatok hozzá annak idején. A koncepció most is ugyanaz, csak sokkal több élet forog kockán.
  6. Engedjétek fejlődni a hozzáállásotok a vaperekhez és az e-cigarettához, ahogy egyre több bizonyítékok és tudásanyag lát napvilágot, de mindenekfelett álljatok a témához nyitottsággal és kíváncsisággal.

Clive BatesClive Bates
Brit állampolgár, az észszerű e-cigaretta szabályozásért folyó küzdelem egyik legelismertebb szószólója, a dohányzással kapcsolatos ártalomcsökkentési stratégia szakértője
http://www.linkedin.com/in/clivebates

Forrás: http://www.clivebates.com/?p=2391
Köszönjük Krisztián fordítását!